"...fal nélküli város lesz Jeruzsálem... én magam oltalmazom mindenfelől - így szól az ÚR."Zakariás 2,8-9
Életbiztosítás, lakásbiztosítás, kötelező biztosítás, baleset-biztosítás... Bármennyire is istennek képzeli magát az ember, nem tud mit kezdeni a sorsszerű eseményekkel. Be kell hát biztosítani magunkat, hogy legalább anyagilag ne járjunk rosszul - mintha a pénz pótolhatná a szívünkhöz nőtt autót, az élet munkáját felölelő lakást, a megsemmisülő emlékeket, vagy éppen magát az életet.
Nekem nincs biztosításom.
De számos más praktikám, amivel a holnapot, a történéseket a saját kezemben szeretném tartani, na az akad bőven. Tervezek, számolok, rendezek. Aztán valami keresztülhúz mindent, és én újratervezek, újraszámolok, újrarendezek. Talán más lesz, mint az eredeti elképzelésem, talán sose lesz olyan, mint a legelső vágyálom, de az én kezemben van. Én alkottam, én vigyázok rá. És természetesen szüntelenül várom, hogy Isten mellém áll, hogy megőriz engem, és biztosítja, amit szeretnék.
Pedig semmi szükség az emberi ügyeskedésre. És nincs szükség falakra, óriási erődítményekre az ellenséggel szemben. Maga az Élő Isten oltalmaz minden felől. Romboltassanak le hát a falak, amelyek az emberek, netán az Isten távoltartására épültek! Majd Ő oltalmaz mindenfelől!
Talán Jób is ezt gondolta. De a Sátán Jóbról egészen biztosan: "Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van!" (Jób 1,10a) Jól megy a sora, megvan mindene, amire tisztességes ember vágyhat, Jób pedig féli és dicsőíti az Istent. Tiszta sor. Nade a Sátán körülveszi, megpróbálja, minden módon fojtogatja. Elvész a vagyon és - micsoda kibeszélhetetlen fájdalom - elvész a gyermek! Pedig Jób is próbálta biztosítani az életét: mindenért és mindenkiért rendszeresen mutatott be áldozatot az Isten előtt. Isten oltalmazza őt. Mégis elvész mindene. Hogy is van ez?
Jób példája kijózanít és megszégyenít. Az imént még olyan egyértelmű volt, hogy az Úr oltalmaz, hát mi bajom történhetne? Szőnyeget terít a lábam elé és puha bársonyon lépdelek a mennyország kapujáig. Aztán hopp (és egyben kopp), jön Jób, aki az Isten oltalma alatt állt, és mégis: mindene elveszett.
Most akkor mi van???
Az van, hogy Isten oltalmazta az életét. Elveszett? Nem. A hit, a hálaadás a szívéből elveszett? Nem. A bizalom abban, hogy Isten minden körülmény közepette megőrzi, elveszett? NEM!
Azt hiszem, kötnöm kéne biztosítást. Istennél.
