"Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, (...) minden általa és reá nézve teremtetett."
Kolossé 1,16
A lényeg nem én vagyok.Milyen sokszor szeretném pedig ezt gondolni. Hiszen ki más lenne a saját életem lényege, ha nem én magam? Mi más lehetne a saját életem célja, ha nem az én magam által elképzelt cél megvalósítása? Mert egyébként szerintem tök jó célokat tűztem ki, Istennek se lehet(ne) kifogása ellenük. Szolgálat az idősek között, szolgálat a fiatalok között, újabban még misszió is, család sok gyerekkel. Mert így érzem magam boldognak.
De a lényeg nem én vagyok.
Nem azért teremtett Isten, hogy a saját céljaimat megvalósítsam. Nem a magam gyönyörűségére teremtett Isten. Minden, így én is: Krisztusra nézve teremtetett. Őérte. A céljaimat sem magamban, nem a saját vágyaimban kell hát keresnem, hanem Őbenne.
Pedig - te jó ég! - mennyire szeretek terveket szőni, mennyire tudok álmodozni, elképzelni. Szinte látom magam előtt a jövőképem vízióit.
De a lényeg nem én vagyok.
Hanem Isten kijelentése. Amit sokszor szégyenérzet nélkül hagyok ki a terveimből, a napjaimból. És mint buta kisgyerek, a mai napig csodálkozom, hogy egész másképp alakul minden, mintha Valaki az összes számításomat direkt húzná át. Jó lenne hát tudni, mi a terve velem az Alkotónak. Úgy egészen konkrétan.
"a legegyszerűbben úgy tudhatjuk meg, mire való egy találmány, ha megkérdezzük alkotóját."
Uram, most én kérdezek: "Mit akarsz, hogy cselekedjem?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése