2011. szeptember 8., csütörtök

Létem nem a véletlennek köszönhető

"...az Úr, a te alkotód, aki megformált az anyaméhben, és aki megsegít..."
Ézsaiás 44,2a
Létem nem a véletlennek köszönhető.
Ahányszor belegondolok ebbe a mondatba, és gondolatban bejárom mélységét és magasságát, szélességét és hosszúságát, sírnom kell. Zokognom kell, olyan igazi, mélyről jövő, őszinte megrendültséggel. 
Oh, igen, persze, nagyon ijesztő lenne, ha az elmúlt 28 évem a véletlen műve lett volna csupán. Még ijesztőbb lenne, ha az elkövetkezőket is a vak sors irányítaná. A legijesztőbb az lenne, ha én... Az viszont felfoghatatlan és emberi lelkem által befogadhatatlan, hogy Valaki annyira szeret, hogy életre hív. És ezzel még nincs vége, nem hagy magamra. Formál. Formál az anyaméhben, formál a kórházi ágyon, formál a családom által.
Formál és velem van.
Velem van és velem érez, velem lélegzik.
Megalkotott... megformált... megsegít...
Lassan ízlelgetem a szavakat, mert súlyuk van, nem is csekély. És rám nehezednek, de nem teherként. Inkább felelősségként. És nem lehúznak, hanem szárnyat adnak.
Van, akit elborzaszt a tudat, hogy Istennek előre elkészített terve van az életünkre nézve. Megértem. Borzasztó lehet ez annak, aki saját magáért kapálózik nap nap után, aki a saját céljaiért küzd, aki Isten ellen harcol...
De nekem ez a mondat, ez a gondolat, az egész predestináció és kiválasztás mindig a szabadsággal és a fel nem fogható szeretettel és kegyelemmel volt egyenértékű. Szeretem. Szeretem, mert igazán Isten szeretetén belül lehetek valóban szabad. Megszabadított azoktól a béklyóktól, amelyek a földhöz láncoltak, és igen, Isten tervén és szeretetén belül szabad lehetek, mint a sasmadár. Arra repülhetek, amerre jó nekem, amerre Alkotóm hív.
Szeretem Isten kötelékeit, amelyekkel magához láncol. Bár... végső soron egyetlen kötelék ez: a megváltó szeretet.

2 megjegyzés:

  1. Szia, most találtam rá a blogodra. RSS-en keresztül feliratkoztam rád :) mindig jó hittestvéreket olvasni. A céltudatosságról - tudtad, hogy RW napi áhítatot is ír (Daily Hope) címmel, angolul is fel lehet rá iratkozni, de egy csapat (amelynek én is tagja vagyok) ezt 1 hét késéssel magyarul is publikálja: napiremeny.blog.hu - itt is fel lehet iratkozni mailen - és mindennap olvasható, első levélként! Én másodszor olvastam el a céltudatos könyvet, ill. a másodikkal még nem végeztem, a férjemmel olvassuk reggelenként együtt. Neked hogy tetszett a könyv? Az áhítatban ugyanilyen gördülékeny stílusban ír az író, én nagyon szeretem.
    Szeretettel: Mária

    VálaszTörlés
  2. Szia Kedves Mária!
    Sajnos nem jutottam előrébb a könyvvel, mert rengeteg egyéb feladatom lett, ami megakadályoz abban, hogy 40 napig ilyen szinten elmélyedjek egy könyv feldolgozásában.
    De nem tettem le róla egészen - bízom abban, hogy egyszer kirendeli Isten az időt erre is.

    VálaszTörlés