Reggel rosszul ébredtem. Tudod, amikor úgy érzed, hogy jobb lenne, ha mindjárt a másnappal kezdődne minden, mert ez a mai ez csakis rossz lehet. Féltem az egésztől. Már-már rettegtem, mit hoz a következő 8-10 óra.
Felültem a buszra, és most még az sem zavart, hogy a menetiránynak háttal vagyok. Fülemben a számomra egyik legkedvesebb zene szólt, Deésis. Bekapcsoltam a véletlenszerű lejátszást, pedig tudhattam volna, hogy véletlenek pedig nincsenek. És jöttek, és záporoztak a mondatok, a szavak, szófoszlányok. Bennem pedig szívet melengető üzenetté álltak össze a Lélek által.
Néztem ki bután az ablakon, szememből könny folyt, és nem érdekelt, hogy mennyire néznek bolondnak az emberek. Csak arra gondoltam, hogy Istenem, "Köszönöm neked, hogy csodát virágzol a próbatételben!"
Aztán még arra is gondoltam, hogy mennyire hálátlan tudok lenni, és ezeket az apró virágokat nem látom az én kis gazos lelkemben. Szóval mivel lassan - bár reményeim szerint inkább gyorsan - itt a tavasz, a nagytakarítás és kertrendezés ideje, gondoltam én is gyomlálásba kezdek.
Ennek részleteit, vagy ahogy a címben szerepel: apró szilánkjait szeretném megosztani veletek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése