Most kezdem megérteni...

"Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató Isten..." (ApCsel 10,34)

Hiszen ha az lenne, engem már rég elvetett volna. Egyáltalán miért is választott volna ki magának?! De most kezdem megérteni, hogy nem személyválogató. Ő képes az egész világot szeretni, képes az egész világért odaáldozni a Fiát, Ő képes mindenkit megváltani és mindenkinek megbocsátani újra és újra. Még nekem is, pedig sok dolga lehet velem.
De most kezdem megérteni, hogy nem személyválogató. Ha választ is, nem emberi szabályok és elvárások szerint teszi. Én pedig azt gondolom közben, hogy jobban is megválogathatná, kikre bízza az Ő szent ügyét. És amint cikáznak a fejemben események, tettek és személyek, akiket én már rég kiszórtam volna a kosárból, szemem elé villan egy ige-szilánk: nem személyválogató. És szívembe hasít a szilánk éle: én milyen jogon vagyok még a kosárban? Ha magamon kezdeném a vizsgálatot, időm se jutna a többiekre. És elszégyellem magam, és szeretnék meghátrálni és elbújni.

De "Ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy Ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak." (ApCsel 10,42)

Futnék én, de a parancs az parancs.
Emlékszem, a teológiára úgy mentem, hogy magamban kikötöttem: bármit, csak a szószéket ne. Ma pedig szeretem és édes terheim legkedvesebbike. Mert Ő megparancsolta, én pedig engedelmeskedtem, és megérezhettem: milyen jó az Istenről bizonyságot tenni.
Ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tegyünk bizonyságot róla. Szombaton elkezdődik. Vagy folytatódik. Nehéz ezt eldönteni, mert minden mérföldkövet egy kicsit új kezdetként is élünk meg. Nagyon izgatott vagyok, hogy mi minden vár ránk. De az már most biztos, hogy bár az emberek válogatnak, szelektálnak és fontossági sorrendet állítanak érthetetlen érvek alapján, az Isten nem személyválogató. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy minket... igen, pont minket, az IrányTű csapatot választotta egy ekkora feladatra (pedig SZERINTEM lennének százszor alkalmasabbak is). És megparancsolta, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot róla.
Mit lehet erre válaszolni?! Parancs, értettem! "...csak szólj és indulok!"