Nemrégiben végre hallgatóságként vettem részt egy istentiszteleten. Nem nekem kellett kikutatni, mások számára mit akar üzenni az Isten rajtam keresztül, hanem én kaptam. Nekem üzent. Már önmagában ez élmény-számba megy, akár a reggeli kávé mellé kapom a szívhez szóló gondolatot, akár más csatornán szólít meg, mint ahogy most történt.
Arra már nem emlékszem, konkrétan kitől is van
az idézet, és hogyan hangzik pontosan, de saját szavaimmal visszaadva ez a
lényege: ha abban a pillanatban csak te egyedül éltél volna a földön, Jézus
akkor is emberré lett volna, egyedül érted is.
És ezen én nagyon megrendültem.
Szerintem hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a sok-sok
ember együttes vétke volt, ami megütötte azt a szintet, hogy ilyen mértékű
áldozatot hozzon az Isten. A sok-sok megmentésre váró életért már megérte
Jézusnak vállalni a gyötrelmes ember-létet, főleg a kereszthalállal a végén.
Erre itt ez az idézet: ezt egyes egyedül értem is megtette
volna. Ha senki más nem lenne és nem lett volna soha a világon, személyesen
engem annyira szeret az Isten, hogy egyedül értem is megtette volna.
Libabőr.
Leborulás.
"Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért." (János 15,13)
Mi egyszerű földi emberek el sem tudjuk képzelni azt a mérhetetlen ajándékot, amit Isten adott nekünk, az életünkkel. Nem csak vagyunk itt a világban, hanem tudatosan kaptuk az életünk Istentől, akitől mi elfordultunk, mert "isteni" tudást akartunk. Azóta a bűn rabigáját hordozzuk, DE Isten könyörülő Isten, és elkészítette számunkra a Megváltást! Miért???
VálaszTörlésMegérdemeljük? Nem hinném. Amikor egy anya megszüli gyermekét, gondozza, nevelgeti, amikor rosszalkodik leszidja, még meg is bünteti, de mindvégig szereti.
Isten is szeret bennünket, még akkor is, amikor mi elfordulunk Tőle. Akkor is kíséri lépteink, mikor mi nem az Ő útját járjuk... Miért? Mert SZERET!
Mert mi csak töredékesen látjuk az utunk, de Isten teljes egészében. Ő mindenkinek felkínálja a lehetőséget a Felé fordulásra, és a Megváltást!
Az ítéletet mi hordozzuk: elfogadjuk-e a Megváltást, vagy elutasítjuk. Köztes út nincs. Ezért van az, hogy van, aki be kerül Isten országába, és van, aki kívül marad egyedül. A hívő ember feladata az, hogy tovább adja a szeretet ajándékát, és amit Istentől kapott!